Az a gond, hogy most csak arra koncentrálsz, mit veszítettél. Elméd fókuszában csak ez az egy dolog áll, A VESZTESÉG. Ez az érzés pedig úgy hipnotizál téged, hogy hatásával teljesen megbénít. Átad téged a PÁNIK állapotának.
Sajnos a mostani helyzetedben ez természetes reakció.
De! Ezt tudod kezelni. Igen, tudod.
Csupán egy döntés hiányzik hozzá, a következők közül választhatsz:
- Helyre akarsz jönni, a lelki-érzelmi egyensúlyodat helyre akarod állítani, hogy tök jól érezd magad
- Sajnáltatod magad, nyalod a sebeidet, aztán… még jobban sajnálod magadat és ellöksz minden lehetőséget, hogy jobban érezd magad, csak, hogy igazolhasd ezt pocsék lelkiállapotodat és még jobban tudd sajnálni magadat…
Tudom, most gonosz vagyok. „Hogy mondhatsz ilyet, amikor életem szerelme szakított velem?” – kérdezhetnéd joggal.
Ez nagyon fájdalmas, magam is átéltem. Nem cseszegetni akarlak, hidd el. Történt, ami történt, a fájdalmat át kellett élned, ez egy olyan esemény volt az életedben, amely alaposan felforgatott mindent, viszont tanulnod kell belőle (erről kicsit később). Szóval, most ok, hogy padlón vagy tőle, mindenki más így van ezzel.
Egy valamit azonban meg kell értened. És ez valóban csak azokon segít, akik kérdéseket tesznek fel és igazán meg akarnak szabadulni a fájdalomtól.
Mindig két dolgot tehetsz:
1) Vagy cselekszel
2) Vagy nem cselekszel
Ok. Nézzük az egyes verziót, cselekszel:
próbálsz változtatni az érzelmi állapotodon, a napi teendőidbe beiktatod azt az elfoglaltságot, ami feltölt, változtatsz a táplálkozásodon, és ettől egészen más színben látod a világot (pozitív értelemben természetesen).
Tudod, cselekvő elmeállapotban történnek mindig azok a dolgok, azok a „véletlenek”, amelyek olyan jól esnek, ebben az állapotban kapsz ihletet, ekkor alakulnak olyan spontán a dolgok, amikor minden egybevág és tetszik neked. Hogy spirituális magasságokba is röppenjünk egy pillanatra, ekkor teremtesz.
Nem arra a cselekvő állapotra gondolok, amikor a munkahelyeden, iskoládban tevékenykedsz, mint egy droid és végzed a rabszolgamelót. Hanem, amikor valamilyen kreatív, önépítő, tudatos, saját magad által választott tevékenységet végzel.
Jelen esetben itt az 1. helyen az érzelmek kezelésének kell lennie.
Tehát ekkor jó esélyed van rá, hogy happy legyél és a csolgok „csak úgy” jól alakuljanak.
Nézzük a kettes verziót, nem cselekszel:
Iszonyat sz@rul érzed magadat, legszélsőségesebb állapot a krónikus depresszió. Ekkor érzed úgy, hogy TEHETETLEN vagy, hogy milyen porszem vagy „homok a szélben”. Pedig ez hülyeség, baromság, aki elhiszi ezt a metaforát magára, az meg is érdemli! Mindig tehetsz valamit, és akármit elérhetsz, ha TÉNYLEG akarod. Méghogy homok a szélben… Pedig ha tudnád mekkora „fegyverarzenálod” van öregem, hogy cselekvőképes legyél és megvalósítsd a vágyaidat, még a leghátrányosabb helyzetből is!
Szóval, ha nem cselekszel, felemészt a bánat, az a hiedelem, hogy nem tehetsz semmit. Csak bünteted magad, és a sebeidet nyalogatod. A legjobb ismertető jele ennek az állapotnak, hogy csak a kifogásokat gyártod. Várj segítek, valahogy így:
„Ezen úgy se fogok túllépni soha..” „Ezt te úgy sem értheted, nem vagy az én helyzetemben…” „Mást már úgy sem találok, ő volt azt igazi…” „Amilyen szerencsétlen vagyok, úgy is megtörténik ez velem újra…” „Nekem egyedül kell lennem, felesleges emberek közé mennem most…” blablabla, és satöbbi badarságok, amelyekkel igazolod a fájdalmadat és ebben az állapotban tarthatod magadat.
Túl tudsz rajta lépni? Hogy a francba ne tudnál…
Ha helyre jössz lelkileg, de nem találsz az exednél minőségibb személyt, vissza tudod őt szerezni? Igen, nagyon jó esélyeid vannak rá.
Ha meg akarod tanulni érzelmed helyes kezelését, tudni akarod, hogyan lehet boldog egy párkapcsolat, esetleg vissza akarod szerezni kedvesedet,
a további segítséget itt találod hozzá:
A szív egyensúlyának megtalálása és szerelmed visszahódítása
